Egyszer volt, hol nem volt....dehogy is. Ez nem az a sztori, amiben a hercegnő megtalálja örök szerelmét, és boldogan élnek amíg meg nem halnak. Nem. Ez nem az a sztori. Ez a sztori egy teljesen más sztori. Ez a sztori egy olyan hercegnő életét mutatja be, aki fittyet hány a hercegnősdire, fittyet hány a kötelességére, és inkább a szívére hallgat. Vajon megtalálja a helyes utat ahhoz, hogy örökre elpusztítsa a gonoszt? Vagy legalább rég nem látott szüleit újra lássa? Nem tudni. Majd idővel kiderül, mégis miféle döntéseket hozott e kicsit sem hétköznapi hercegnő. De talán túl sokat elárultam. Kezdjük mindjárt a legelején. A legeslegelső kulcsfontosságú dolog, e hercegnő neve. Ő lenne Viktória hercegnő. Vagy ahogy mondják, Vicki. A második kulcsfontosságú dolog pedig egy bál. Mert ugye ki ne szeretne bálba járni? Ez rögtön kiderül.

 *********************************

Nos, a bál. Köztudott, hogy mióta Vicki Rubinvárosban él, minden egyes bál, amin részt vett, katasztrófa volt. Talán véletlen? Talán szándékos merénylet? Nem tudni. Mindenki csak találgat. No, de, Anna hercegnő, Vicki nénikéje, egy újabb bált rendezett, kis unokahúga 14. születésnapja alkalmából. A bálon már minden meghívott vendég ott volt, kivéve a szülinapost.

- Hol lehet? Hol lehet már megint? - kérdezte magától Anna hercegnő - Hihetlen! Pont ma kell elkésnie?!

Miközben mindenki a szülinapost keresi, vagy éppen bálozik, mi térjünk át magára a szülinaposra. A szülinapos mindeközben az erdőben lovagol, szeretett lován, Kyrán.

- Húúúú! Ez fantasztikus! - kiáltotta, miközben egy jókora kidőlt fát ugratott át Kyrán. Majd jött még egy, és még egy kidőlt fa. - Ez az Kyra!

Eszeveszetten száguldottak át az erdőn, néhol átugorva egy egy kidőlt fát, néhol kicsit lassabban száguldva, néhol gyorsabban. Ez ment addig, míg jött egy újabb kidőlt fa. Vicki nem vette észre időben a fát, Kyra pedig már túl későn ugrott. Felborultak. Mintha ez nem lett volna elég, a fa túlsó végén egy lejtő volt, és azon is legurultak. Csak gurultak, és gurultak, és gurultak egészen a lejtő aljáig, ahol egy nagy pocsoja fogadta őket. Ha ez nem lett volna elég, a pocsojába valami ember egy rózsabokrot ültetett. Kyra hangosan nyerített, majd láthatólag Vickit kereste. A lány a pocsojában feküdt. Kyra közelebb ment. Még közelebb. És ekkor....

- Búú! - kiáltott Vicki a ló arcába, felült, de a nevetéstől visszadőlt a sárba. - Jaj, Kyra, láttad volna a fejed!

A ló mit sem foglalkozva a nevetéssel kilépdelt a sárból, és elindult a palota felé. Hátra sem nézett.

- Ne! Kyra várj! Ne hagyj itt! - kiabálta Vicki.

Ezután futott a ló után, de valahogyan nem tudta beírni. Gyorsabb tempóra váltott lassú futásából. Látta, hogy a ló megáll, és készült, hogy hátulról ráugrik. Már ugrásnak eredt....és ugrott! De a ló egyszerűen arrébb állt. Ekkor Kyra nevetett Vicki arcába. Miután látta, hogy Vicki jól van büszke léptekkel sétálni kezdett. Nos így, tréfálkozva jutottak el a palotáig, ahol a már teljesen kikészült Anna semmit sem tudott kezdeni magával az aggodalomtól. Miután Vicki visszavezette alaposan kifáradt lovát az istállóba, ő maga a palotába indult. Abban is egyenesen a szobájába.

- Csak Anna ne vegyen észre... - könyörgött magában.

De sajnos késő volt. Olyan közel járt a szobájához. Csak annyi választotta el a szobájától, hogy belép a szobába. De ott állt. Egy lépésre a szobától. Megfordult. Anna nénikéje állt mögötte. Csak nézett. Elég szigorúan. Vicki lesütötte a fejét. Végre összeszedte a bátorságát, és halkan azt mondta Annának, hogy "Milyen szép vagy".

- Tényleg?! Ennyi?! Nincs más mondanivalód?! - kérdezte a dühtől kipirulva. - És mégis hogy nézel ki?! Mint aki pocsojában hempergett!

- Ööö... Hát az úgy volt... - kezdte, és töviről hegyire elmesélte az egész lovaglós, gurulós, viccelődős történetet, amibe legalább 5 perc beletelt.

Anna nem jutott szóhoz. Teljesen el volt képedve. Ennél láthatólag jóval másabb magyarázatra számított. Annyira meg volt lepve, hogy minden aggodalmát, és mindent dühét elfelejtette.

- Menj, mosakodj meg, és vegyél fel egy tiszta ruhát. Lent találkozunk. - mondta Anna a legnagyobb lelki nyugalommal.

Na, ettől meg Vicki volt elképedve. Anna távozása után még vagy egy percig ott állt mozdulatlanul, és értetlenül nézett ki a fejéből.

********************************

Vicki végre megjelent a bálon. A ruhaválasztásnál sikerült a legkevésbé puccos ruhát kiválasztania. No, de, Annát kellett megkeresnie. Meg is találta, és két alakkal beszélgetett.

- Á, itt is van. - mondta Anna, közben Vicki felé nézett. - Jó, hogy itt vagy drágaságom. Már vártunk. Ő itt - közben a magasabb és idősebb férfi felé mutatott - A Tűz Népének ura, avagy a Tűz királya. Ő pedig itt - most a kisebb és fiatalabb férfira mutatott, bár még kicsi volt férfinak. Inkább fiú. - A Tűz királyának fia, Ian herceg.

- Nagyon örvendek. - köszönt Vicki, bár, mint mindig, a pukedlit elfelejtette. Még csak meg sem hajolt.

- Úgy szintén. - köszönt vissza illedelmesen a király. Fiára nézett, akinek nem állt szándékában köszönni. Megbökte az oldalát.

- Jól van, én is örülök, bla-bla-bla. - mondta unottan és gúnyosan.

Anna kissé idegesen lefogta Vicki karját, és kissé hátrébb húzta. Megértette a célzást a király is, aki fiát hátrébb húzta a lánytól. Sem Ian, sem Vicki nem értették mi folyik itt. Először Vicki értette meg.

- Ó, értem. - mondta. - Nem kell félni, nem fogok senkit bántani.

Anna elengedte a lány karját. Vicki nem adott okot félelemre. Egyenlőre. És ezt Anna is tudta. A király is tudta. Vicki s tudta, hogy a két "érett felnőtt" tudja, hogy egyenlőre nem fog semmit csinálni. Egyenlőre. Megint csak egyenlőre.

- Ugyan. - törte meg a kis "csendet" Ian. - Nem félek tőle. - mutatott Vickire. - Ő is csak egy tipikus hercegnő.

Na ez volt az a két szó, amitől Vicki a falra mászott, főleg, ha ő rá mondják. Anna ismét lefogta Vickit, de hiába. A lány kirángatta Anna kezéből a karját, és Ian felé fordult ősszehúzott szemekkel. A keze ökölben volt. Eltűnt az egyenlőre. Tényleg eltűnt. A szeme szikrákat szórt, és Vicki szemmel láthatólag támadni készült.

- Na ide figyelj, miszter! - kezdte - Engem ne merj le "tipikus hercegnőzni", mert nagyon megbánod.

- Igen? Na lássuk, miss tipikus hercegnő! - mondta gúnyos mosollyal az arcán.

Ennyi elég is volt Vicki számára. Betelt a pohár. Végleg. Ian túllőtt a célon. Még Anna is megrémült egy kicsit. De ezt nem mutatta ki. Vicki támadásba lendült. Persze nem szó szerint. Vicki egy apróbb fagyos legyintéssel Ian felé mutatott, majd hagyta, hogy keze ökölbe szoruljon. A király, Anna és Ian is látták, hogy Vicki keze jegessé válik. De a többi a következő részből derül ki!

Puszi: ~Viki